Ma volt, aki felhívott, hogy fánkot süt, de képtelen elkészíteni gluténmentesen, és esetleg párat tudok e küldeni a lánykámnak, hogy ne érezze magát kimaradva valamiből. Épp az imént, pedig egy sms-t kaptam, ami szintén glutémentes gondolatok miatt érkezett hozzám. Ezek a gesztusok engem még az olyan zsúfolt, zizi napokon is ellazítanak, mint a mai.
Ezzel a gondolattal egyszerre, az is szöget ütött a fejemben, ha ezt megírom egy posztban, akkor lehet, hogy bűntudata lesz azoknak, akik nem gondoltak erre, és én ezt véletlenül sem akarom. Számomra, ez a két telefon az egész közösség rám/ránk való figyelmét tudja adni. Biztonságot, és elfogadást.
Természetesen ez a gondolat sem tudott megállni, és nem tovább gördülni, nyílni bennem. Mert valahogy, talán fáradtságom, okán is, de ebben az élményben úgy véltem egy kicsit a közösség lényegét éreztem meg. Egy olyan közösségét, ahol nincs olyan, amit mindenkinek KELL, nincs olyan, amit BÁRKI megtehet. Egy szóval nincs, az az irodák falán kint lógó humorosan valóságot orrunk alá dörgölő tábla, amin én mindig ideges lettem. (pontos szöveg)
PONT TE RÁD VAN SZÜKSÉG!
Egy közösség a benne élő személyek egyediségét igényli. A figyelmét, arra, amire irányul. A szándékát, arra, amiben motivált. Érzéseit, félelmeit, lelkesedéslét, teljes lényét. ÉS ha én, most például nem írom meg Nektek ezt a bejegyzést, azért, mert félek, hogy félreértitek, vagy nem tudok elég helyesen írni most, meg amúgy is el vagyok havazva, akkor épp azt nem adom át, ami bennem ma megszületett Nektek. Általatok.
A mai élmény abban is megerősített, hogy ez a közösség képes arra, hogy tagjai átölelve, szeretve, támogatva, értve, stb legyenek. Bízom abban is, hogy kérni is képesek vagyunk ha épp arra van szükségünk, és akár hibázni is merünk. Mert őszintén adni csak annak lehet, aki őszintén tud jele lenni, és ezáltal megismerést nyerni.
Szívem legmélyén remélem, hogy a fenti gondolat számotokra is értékes, de némi aggodalom van bennem, hogy nem, ezért biztonsági hálónak elhozom nektek azt a gluténmentes fánk receptet, amit én készítek éppen, és mindig az első Almáskerti Farsangunk fog róla eszembe jutni.Köszönöm, hogy mindegyikőtök az, aki!
